Lovas Menyország

A ló hátán van a földimenyország.

Sziasztok!

Üdvözöllek titeket az oldalamon!Az oldal témája láthatólag a lovak.:D Remélem szereted a lovakat és teszel is ezért a vágyadért.

Itt sok érdekeséget találhatok a lovakról.Igazábol nem arrol szeretnék írni,hogy hogyan etesd a lovad vagy,hogy hogyan kell lovagolni ,hanem inkább a lovakkal való szoros kapcsolatról és hogy hogyan teheted ezt a kapcsolatot szorosabbá.Ha valami baj van az oldallal kapcsolatosan,vagy szeretnél adni valami érdekes témát a lovakról,esetleg szeretnél ellmesélni valami veled történt lovas dologról akkor várom üzenetedet->Facebookon:Osika Osi Szkridon;vagy e-mailban(messengeren is):lovas_osika@yahoo.com

Kérlek szavazz!

Jó szorakozást!!!

A lovas imája
(The Horsemans Prayes)
Teremtő Uram a Mennyekben!
Adj erőt, hogy irányítani tudjam lovamat.
Adj gyengéd kezet, és tiszta gondolatokat.
Add, hogy megértsem őt, és ő is megértsen engem.
Te valami különös szeretettel töltötted meg szívemet ezek iránt a teremtmények
iránt s én ígérem neked, hogy ezt soha nem tévesztem szem elől.
Lelkemet megajándékoztad az irántuk való mély tisztelettel, ami
nem, hogy gyengűlne, de egyre inkább erősödik bennem az évek multával
Add, hogy mindig elakadjon élegzetem, mikór a napsugár érinti őket.
Add, hogy mindig összeszoruljon tórkom, mikor meghallom nyerítésüket.
Add, hogy mindig édesnek érezzem a széna és a bontatlan zab illatát.
Add, hogy mindig mosolyra késztessen, mikor egy meleg orr érinti kezemet.
Élvezem egy forró nap örömét a farmon,
a vágtató ló méltósága és gyönyörűsége láttán égni kezd a szemem,
a patadobogás hallatán elszorúl a szívem.
add, hogy ez mindig így legyen.
Teremtőm!
Adj nekem törelmet, mert a lovak olyanok, mint a vitorlába fogott szél, s a befogott szél szeszélyes.
Add, hogy ne ijesszem meg őket és ne ártsak nekik.
Ehelyett mutasd meg a természetes utat hozzájuk, hogy megértsem őket.
De mindezek felett, Uram, töltsd meg velük az életem!!
Ha majd itt kell hagynom ezt a világot, ne küldd lelkem olyan mennyországba, ahól ők nincsenek velem.
Mert a szeretet megtisztítja az életemet, s ezért én óvóm ezt az érzést és mindig áldani fogom érte a nevedet.
Ámen!

Varga Gabriella: A LÓ

Zabolátlan õseimnek
nemes, büszke fejtartását,
rónák, puszták ménesének
szabad, szilaj vágtatását

hoztuk egykor át magunkkal,
hátunkon a magyarokkal,
tüzes vérrel, éles karddal,
izzó szemmel, viadallal,

tánccal, dallal, diadallal,
õs-zengésû magyar szóval –
mint történelmi ereklyét,
midõn áthágtuk Vereckét.

Árpád volt az õsvezérünk,
kivel új hazára leltünk,
Kárpátoknak lágy ölében,
Európa közepében.

Ezer éve immár ennek…
Hõs magyar nép, lovas nemzet
vívott érte ezer csatát,
lovon járva végig poklát.

Mindenhova elkísértük,
búját, baját megismertük.
Összefontunk jövõt, múltat,
hallgatva, mint sírva vigad.

Együtt húztunk nehéz igát,
ünnepeltünk Olimpiát.
Lovas nemzet, hõs magyar nép,
lovas múltja nem csak emlék.

Kincsem lett a büszkesége,
de ezzel még nincsen vége.
Délceg magyar lóra pattan,
hátamon már nyeregben van.

Terem babér, nyílik virág,
ámul majd az egész világ.
Kiscsikómnak párja nincsen,
õ az én kis drága kincsem.

Unger Lívia - Álmaid lova


Álmaid lova
Végtelen mezők
Vad lova táncol,
Túl minden erdőn,
Oly messze, távol!

Végtelen álmok
Kósza árnya...
Széllel száguld,
S mégsem fárad.

Túl a képzeleten,
Túl a gondolaton;
Őt ott leled meg,
Vadon, s oly szabadon!

Éjfekete sörényt
Repít a szél,
Álmaid örvényén
E ló örökké él!