Lovas Menyország

A ló hátán van a földimenyország.

Lovaglás a hidegben

A nyári hónapokban sok lovas egyik versenyről a másikra megy, lóval keresi fel a barátait, vagy hosszú túrákra indul. Mindez nem gond, ha jó az idő és hétágra süt a nap. Ha azonban megjelennek az első esőfelhők, vagy akár már le is hullanak az első cseppek, a jókedv gyakran pillanatok alatt elillan. Hát még amikor ősszel kinő a lovak téli szőre, és a hőmérő higanyszála is lassanként egyre lejjebb ereszkedik! Ilyenkor a lelkesedés is gyorsan csökken, hogy lovunkkal fedezzük fel a vidéket.

Pedig a lovaknak a hideggel és a téllel semmi bajuk - ezt csak az úgynevezett "jóidős lovasok" beszélik be maguknak, akik a lovukat ilyenkor a legszívesebben bebugyolálnák és garázsba állítanák, mint egy kabriót. Egy régi mondás szerint: "nincs rossz idő, csak rossz ruha". Igazuk is van azoknak a kalandoroknak, akiket semmi sem láncol a meleg kályha mellé. Amikor kipirult arccal mesélnek kalandos lovaglásaikról a hóesésben, vagy fejlámpával felfegyverkezve az alkonyatban, az embernek kedve támad kipróbálni. De hogyan kezdjük?

Legfontosabb a megfelelő felszerelés

Az előrelátó lovas mindig figyelemmel kíséri az időjárás változásait és alkalmazkodik a természet szeszélyeihez. Ez az ősrégi képesség sajnos mai, gyorsuló világunkban egyre inkább elvész, aminek nagyon gyakran csillagászati összegekről szóló állatorvosi számlák a következményei.

A forró évszakokban senkinek sem jutna eszébe termotakarót teríteni nemes négylábújára. Azonban amikor este, az elvégzett munka után már a szél fütyül a fák közt, vagy a vihar vad fuvallatokkal esőt hord minden repedésbe, a lovas óvatosabb lesz. A huzatot a lovak egyáltalán nem szeretik, ezért pontosan meg kell tudni különböztetni a friss levegőtől.

Azoknak az állatoknak, akiket túl keveset mozgatnak, és hosszú állásidőkkel kell megbirkózniuk a munkával töltött időszakok között, hosszú távon biztosan nem lesz szilárd az egészségük, ezért rájuk valóban jobban kell vigyázni, mint például szabadban tartott társaikra.

Ridegtartás vagy istálló?

Ha a lótulajdonos boldog lovat szeretne, előnyben fogja részesíteni a nyitott istállót, hiszen a lovaknak nincs is szükségük az istálló falaira, a friss levegőre viszont annál inkább. Egy istállózott ló fokozatos szoktatás után örömmel alkalmazkodik az új helyzethez, és nem vágyakozik mindenáron a boksz sötétjébe.

Az emberek sokkal bonyolultabbak: a központi fűtéstől elkényeztetve és mesterséges fényhez szokva a szabad természetben a szó legszorosabb értelmében a sötétben tapogatóznak.
Aki eddig ahhoz volt hozzászokva, hogy a lovát egy tiszta és száraz bokszban látogatja meg, etető automatával és szomszédos lovasszobával, annak bizony erősen át kell hangolódnia. Jó, ha van a szekrényében például egy jó meleg lovaglókabát és síanorák. Az italautomatát felejtse el, és cserélje termoszra jó forró teával, a neoncsöveket pedig erős zseb-, vagy fejlámpára.

Megfelelő táplálás

Minél rövidebbek a nappalok, annál több élelemre van szükség, hogy a test energiaháztartását fenntartsuk. Az embernél ez általában fordítva van: minél kevesebbet mozog - és kényszerűségből ezt is teszi a hideg évszakban -, annál jobban hízik. A négylábúak hosszú napokon, heteken át alacsony hőmérsékleten tartózkodnak, ahhoz hogy szervezetük szinten tudja tartani a testhőmérsékletüket, tápláló ételre van szükségük.

A széna önmagában többnyire csak a ridegen tartott és emellett alig dolgoztatott lovaknak elég.
Például egy finom arabot, amely érzékenyen reagál a nedves és hideg időre, gondosan kell ápolni, Ilyenkor kissé meg lehet emelni az abrakadagot - de csak érzéssel. Aki nem tudja önállóan eldönteni, mit és mennyit is etessen ilyenkor, konzultáljon egy takarmányozási szakemberrel, nehogy jószándékával többet ártson a lónak, mint amennyit használ.

Egy kis lédús takarmánykiegészítés sem árt, de ügyeljünk rá, hogy a gyümölcs és a zöldség ne legyen fagyott, penészes, rohadt, vagy kártevő elleni szerrel kezelt, nehogy kólikát vagy allergiát váltson ki.

Az ásványi anyagokról se feledkezzünk meg: a csak zabra alapozott abrakolás mellett komoly vitamin- és ásványianyag-kiegészítést kell adnunk, amit speciális táppal is megoldhatunk. A kínálat manapság már hatalmas, aki nem tud dönteni, hagyja a lovára a tesztelést egy kóstolással.

Nyáron a kánikula, ősszel és télen a hideg okozhat problémát a vízellátásban. Lovainknak télen is folyamatosan biztosítani kell az ivóvizet.

Lovaglás nehéz körülmények között

A lovasok többsége nem szeret esőben lovagolni. A sötét felhőknek azonban nem szabad visszatartaniuk attól, hogy legalább megpróbáljunk szárazon hazaérkezni. Kaphatók már eső elleni könnyű takarók és egyéb vízhatlan felszerelések, amelyek szinte teljesen szárazon tartják a lovat és a lovast egyaránt, a legnagyobb eső vagy havazás idején is.

A fényvisszaverővel ellátott fejvédők, ín- és bokavédő szettek segítenek a közlekedés többi résztvevőjének észrevenni a kalandor négylábút és lovasát.

Az az érv a téli kilovaglások ellen, hogy a hó felgyűlik a pata alatt, már nem állja meg a helyét. A lovasboltokban kapható úgynevezett hókivető patkóalátétek különböző változatai megakadályozzák, hogy le kelljen mondanunk a lovaglásról a fehér pompában.

A gumírozott szárú termocsizmák szárazon és melegen tartják a lábujjainkat, a termonadrágok kellemes ülést biztosítanak és megvédenek a hűvös esőtől. Az átnedvesedett lovaglónadrág ugyanis egy fél óra alatt elronthatja a kilovaglás örömét, és ezek után igazán nehéz lesz lovastársainkat - és magunkat - rávennünk egy újabb téli túrára…

Ami nagyon fontos: a lovaglás tempója a szőrzet hosszához kell, hogy alkalmazkodjon - minél nedvesebb és hűvösebb az idő, annál lassabb legyen a lovaglás. A vadállatok, amelyekkel a természetbarátok találkozhatnak, ilyenkor szintén lassabban mozognak, hogy energiát spóroljanak.

Soha ne feledkezzünk meg mobiltelefonunkról, hiszen életet menthet! Ha a ló csak egyszer véletlenül rosszul lép, elesik, és a lovasnak baja esik, nem kell sérülten visszabotorkálnia az istállóba. Elég egy telefonhívás és a kereső csapat céltudatosan rájuk talál. Vége szakadhat azoknak a rémtörténeteknek, amelyek minden évben ott keringenek a lovasiskolák büféiben: "A lovast csak három nap múlva találták meg!"

Egy kis érzékkel és szívvel minden lovas belecsempészhet egy kis változatosságot és kalandot lova mindennapjaiba még a nyirkos ősz, vagy kemény tél beköszöntével is. Ha netán rosszul is sülne el a dolog, a hazatérés, a lócsutakolás és a csuromvizes ruhák lecserélése után a kalandok elmesélése a kandallónál olyan kellemes dolog, amire az ember sok év múlva is emlékszik, és talán unokáinak is szívesen mesél majd…